És akkor váratlanul hazaállított a méhkirály.

Egyenes vonalú, egyenletes mozgáshiány.

Nem elég, hogy illúzió, még rózsaszín szemüvegen át is nézi.

Elvette a szegényektől és szétosztotta a gazdagok között.

Nem tudott viselkedni, és azt is rosszul.

Köztünk visszamenőleges hatállyal mindennek vége.

A néplélek határozottan elhatárolódott az országától.

Háromismeretlenes egyenlet, de a tanár úrral sem találkoztunk még.

Levettük a válláról a terhet és rátettük a hátára.

A jósnő azon értetlenkedett, hogy volt bátorságom ilyen jövővel odamerészkedni.

Nem, ön nem a képességei miatt, ön politikai kinevezett.

Egyetlen ember tudta a választ, őt meg vérig sértettük.

A biztonság kedvéért uramnak szólítottam a bátyámat.

Fejébe vette, hogy szeretnivalóvá szereti a férfit.

Nem gyűlöltük mi már egymást valahol?

Innen már kikövezett út vezetett a zsákutcába.

A világ proletárjai nem tudtak egyesülni, mert nem volt pénzük, hogy odautazzanak.

Ebben a könyvben a szerző minden tévedése benne van.

Az álom én vagyok.

Mindig készült valamire, ahelyett, hogy egyszer elkezdte volna.

Párzási időszakban különösen rázták a rongyot.

Nem volt hosszú csata, hamar egymásnak estek a mieink.

Selymes, de bővérű felütés, mustáros aromájú körteillat, a szájpadláson virágos rét, toroktájon kissé puttyog, színre harmatos pitymallat némi kékeszöld felhanggal, amúgy borzalmas.

Igyekezni kellett volna a munkával, de hát órabérben fizettek.

Ha gondolják, visszatapsolhatnak.

Belépett a pártba és onnantól belülről bomlasztotta magát.

Virtuális világtalan.

Igazi úriember volt, bárki meghívhatta.

Már eleve elhidegülten ismerkedtek meg.

Mire az ország felkelt, a felkelés elaludt.

Kálvária lesz, vagy Canossa? Csak oda, vagy retúr?