Kávéházi szösszenetek 8.
A remény rabjának érezte magát, pedig valójában ő zárta kalitkába a reményt.
Arra gondolt, mit is keres ő, univerzális lélek, ebben az egyszer használatos testben.
Ha legyőzni nem is tudta magát, egy döntetlenre azért jó volt.
A régi ellenségeink az új barátaink, a régi barátaink az új ellenségeink.
A betegségen keresztül tanult egészségesen élni.
Nem agár, pincsi, csak nagyon motivált.
A gyerekek a tankönyvekből azt tanulhatták, hogy a világ egy hatalmas definíció.
Kérlek fiam, hozd ki az ellenőrződ, adnék egy intőt apádnak.
A kétségünk válaszúthoz érkezett.
A két generáció között kisebb szünet alakult ki.
Megadtuk volna magunkat, de az ellenségnek sem kellettünk.
Saját gyártású, egyedi probléma.
Születésnapod alkalmából szeretettel lájkolom a képed.
Látom, aki látja a jövőt.
Innen már kikövezett út vezetett a zsákutcába.
Milyen édes, milyen gyermeki, milyen ártatlan farkaskölyök.
Szó szót követett meg.
A biztonság kedvéért uramnak szólítottam a bátyámat.
Színes sakktábláról álmodott.
Nosztalgiában mindig nagyon erősek voltunk.
A gyermeküktől várták, hogy beteljesítse megvalósulatlan álmaikat.
Darabokra törte a pillanatot.
A mindennapok monotóniájában elfelejtettek egymásra nézni.
Ki a kezekkel a történelem farzsebéből!
Megoldhatatlan feladat elé állítottuk a gordiuszi csomót.
Megküzdött, megharcolt minden megbízásért a családi asztalnál.
Hagyjuk a lényeget, térjünk a részletekre.
Ilyet még csak hallomásból látott.
A család egyik ágán mindenki nagyon tehetséges, ő inkább a másik ágat képviseli.
A becsülete egy svájci bankszámlán pihent.
A felek beléptek a ringbe, majd mint negyedek távoztak onnan.
Egykor viszonyunk volt, ma már köszönő sincs.
Szerencsétlen játékos.
Nem, ön nem a képességei miatt, ön politikai kinevezett.
Ő volt a kor nagy szülöttje, nehéz idők voltak.
Csak plátói kapcsolat alakult ki közte és a múzsa között, a csókig nem jutottak el.
Sorsom sorsa én vagyok.