Kávéházi szösszenetek 12.

hajo_2.jpg

 

Hajózni akart, és megállapodni, minden kikötőben.

 

Azt mondta, viszonylag szeret.

 

A múltkor elásták a csatabárdot, most meg, amikor kellene, senki sem találja.

 

Hirtelen haragra gerjedt, aztán úgy is maradt.

 

A társadalom megváltozott tudatállapotba került.

 

Ebből a gyerekből nem lesz semmi, tévedett határozott hangon.

 

Frissen kivívott szabadsághoz rátermett diktátort keresünk.

 

A barátainkat és az ellenségeinket a gondolataink választották el egymástól.

 

Örülök, hogy végre kiismerhettem önt.

 

Elismerem az érdemeidet, csak engedd el a nyakam.

 

Egyetlen aforizma sem rándult.

 

Azt mondta, ide nekem az oroszlánt is, erre ők meg odaadták neki.

 

Társasági embernek túlságosan őszinte.

 

Szeretetből nyújtjuk önnek ezt a hitelt.

 

Összegyűltek a vének, és úgy határoztak, hogy régen minden más volt.

 

Országomat egy telóért.

 

Ez nem az ő napja, most pedig azon van, hogy másé se legyen.

 

Azonnal hívjon valaki természetgyógyászt!

 

Megeredt a nyelve, mi meg utána.

 

Amikor csak szüksége van rám, nyugodtan felhív.

 

Csak az asztráltestem kellett neki.

 

Üdvözöljük országunkban, reméljük, nem menekülés céljából érkezett.

 

A film korhatártól függetlenül, senkinek sem ajánlott.

 

A félelemben legalább biztos lehetett.

 

Egyértelműen felismerte magát a barlangrajzon.

 

Ha van még egy szabad hely, elhívhatnál engem és a feleségemet.

 

Pedagógus volt, de másképp is elbánt vele az élet.

 

A vérében volt a tánc, a lábában sajnos nem annyira.

 

Jelenleg egyedülálló kapcsolatban.

 

Körtánc a sarokban.