Kávéházi szösszenetek 12.
Hajózni akart, és megállapodni, minden kikötőben.
Azt mondta, viszonylag szeret.
A múltkor elásták a csatabárdot, most meg, amikor kellene, senki sem találja.
Hirtelen haragra gerjedt, aztán úgy is maradt.
A társadalom megváltozott tudatállapotba került.
Ebből a gyerekből nem lesz semmi, tévedett határozott hangon.
Frissen kivívott szabadsághoz rátermett diktátort keresünk.
A barátainkat és az ellenségeinket a gondolataink választották el egymástól.
Örülök, hogy végre kiismerhettem önt.
Elismerem az érdemeidet, csak engedd el a nyakam.
Egyetlen aforizma sem rándult.
Azt mondta, ide nekem az oroszlánt is, erre ők meg odaadták neki.
Társasági embernek túlságosan őszinte.
Szeretetből nyújtjuk önnek ezt a hitelt.
Összegyűltek a vének, és úgy határoztak, hogy régen minden más volt.
Országomat egy telóért.
Ez nem az ő napja, most pedig azon van, hogy másé se legyen.
Azonnal hívjon valaki természetgyógyászt!
Megeredt a nyelve, mi meg utána.
Amikor csak szüksége van rám, nyugodtan felhív.
Csak az asztráltestem kellett neki.
Üdvözöljük országunkban, reméljük, nem menekülés céljából érkezett.
A film korhatártól függetlenül, senkinek sem ajánlott.
A félelemben legalább biztos lehetett.
Egyértelműen felismerte magát a barlangrajzon.
Ha van még egy szabad hely, elhívhatnál engem és a feleségemet.
Pedagógus volt, de másképp is elbánt vele az élet.
A vérében volt a tánc, a lábában sajnos nem annyira.
Jelenleg egyedülálló kapcsolatban.
Körtánc a sarokban.