Kávéházi szösszenetek 9.

kastely_1.jpg

Szomorú hétvége volt, így egyedül a kastélyban. 

 

Vörös rózsát kaptam tőle, az a kedvence.

 

Megjöttek a számlák, úgyhogy én megyek.

 

Egyetlen ember tudta a választ, őt meg vérig sértettük.

 

Leo, ugorj, de persze, ahogy gondolod.

 

Már a térképen eltévedtek.

 

Szerette a munkáját, de a munkája mást szeretett.

 

Minden árnyéknak megvolt a maga embere.

 

Rangjához méltóan, lovagok kergették.

 

A közönség hálás volt a függönynek.

 

Nem láttátok ifjúságom kék madarát?

 

Igazi úriember, férfi létére.

 

Gyorsan a mellen, pillangó, már nincs sok hátra!

 

Tropaganda.

 

Kifejezetten jó gondolat, sokan fogjuk majd sajátunkénak tekinteni.

 

Gratulálok, te nyerted el a bizalmamat.

 

Szilaj paripán vágtatott az ólajtónak.

 

A mi kultúránkban az a hagyomány, hogy mindig a következő fizetésig kell kibírni.

 

Társaival a király elé vonult, ahol mindenki cserben hagyta.

 

A lelkek a földre jártak megtisztulni, küzdött is vele az embervilág.

 

Tiszta vizet öntött a pohár mellé.

 

Filozófusokkal beszélgettünk, kijárat nélküli labirintusban.

 

Veled, de nélkülem.

 

Írja a szobához, bármelyikhez, csak ne a száznegyvenötöshöz.

 

Hajózni akart és megállapodni, minden kikötőben.

 

Jégkirálynő, olvadóban.

 

Nem plágium, ugyanabból a kollektív tudattalanból csatornáztuk.

 

Botanikus kerti törpe.

 

A nyúl és a cilinder megvan, a bűvészt viszont sehol sem találjuk.

 

A hírekben azt szeretem, hogy megnyugszom tőlük.

 

Huzatos egy szántóföld.

 

Ő úgy élt, hogy közben gondolkodott.