Szomorú hétvége volt, így egyedül a kastélyban. 

Vörös rózsát kaptam tőle, az a kedvence.

Megjöttek a számlák, úgyhogy én megyek.

Egyetlen ember tudta a választ, őt meg vérig sértettük.

Leo, ugorj, de persze, ahogy gondolod.

Már a térképen eltévedtek.

Szerette a munkáját, de a munkája mást szeretett.

Minden árnyéknak megvolt a maga embere.

Rangjához méltóan, lovagok kergették.

A közönség hálás volt a függönynek.

Nem láttátok ifjúságom kék madarát?

Igazi úriember, férfi létére.

Gyorsan a mellen, pillangó, már nincs sok hátra!

Tropaganda.

Kifejezetten jó gondolat, sokan fogjuk majd sajátunkénak tekinteni.

Gratulálok, te nyerted el a bizalmamat.

Szilaj paripán vágtatott az ólajtónak.

A mi kultúránkban az a hagyomány, hogy mindig a következő fizetésig kell kibírni.

Társaival a király elé vonult, ahol mindenki cserben hagyta.

A lelkek a földre jártak megtisztulni, küzdött is vele az embervilág.

Tiszta vizet öntött a pohár mellé.

Filozófusokkal beszélgettünk, kijárat nélküli labirintusban.

Veled, de nélkülem.

Írja a szobához, bármelyikhez, csak ne a száznegyvenötöshöz.

Hajózni akart és megállapodni, minden kikötőben.

Jégkirálynő, olvadóban.

Nem plágium, ugyanabból a kollektív tudattalanból csatornáztuk.

Botanikus kerti törpe.

A nyúl és a cilinder megvan, a bűvészt viszont sehol sem találjuk.

A hírekben azt szeretem, hogy megnyugszom tőlük.

Huzatos egy szántóföld.

Ő úgy élt, hogy közben gondolkodott.