Kávéházi szösszenetek 5.
Nincs az a pénz, amiért van az a pénz.
Elvarázsolt egy mágus.
Mire az ország felkelt, a felkelés elaludt.
Magának való típus, másnak semmiképp sem ajánlanám.
Felismerte magát egy barlangrajzon.
Az ellentengernagy elmagyarázta a lesszabályt.
Farkas farkasnak embere.
Már eleve elhidegülten ismerkedtek meg.
Amikor megértette, hogy rajta is múlik a globális felmelegedés, két fokkal letekerte az egóját.
Ülő Bika, a legfürgébb harcosunk.
Megadtuk magunkat egy következő kapitulációnak.
Átsorolását kérte egy másik állatfajba.
Huszáros hajráf.
Befogott szánkat nyomták le a torkunkon.
Szegény cica az egér miatt került kutyaszorítóba.
A fiatalok és az idősek beszélgetését tolmács segítette.
Újragondolt tökfőzelék volt, sok áfonyával.
Virtuális világtalan.
A sors egymásnak teremtette őket, de valaki mindig közbejött.
Művész létére egészen életrevalóan gondolkozik.
Keserűnek gondolta az életét, pedig valójában savanyú volt.
A szkafander mögött érző szív lebegett.
Végeztem a végtelennel.
Örülünk, hogy kialakult az önálló személyiséged, bár nem pont ilyenre gondoltunk.
Idegen országba szakadt meg hazánk fia.
Eluralkodott rajta az érzelmi állapot.
Nagy tételben fogadás jobbról.
Engem azért a sorserők sorsa is foglalkoztatott.
Nem kérek, köszönöm, láttam, hogyan készült.
Nincs az a pénz. amiért van az a pénz.