Történelmi lehetőséget szalasztottunk el, most várhatunk a következő történelemre.

Az igazságokat sokszor azért nem vettük komolyan, mert annyira közhelyesek voltak.

Nem szeretnék ott lenni, amikor szembenéz a múltjával.

Megeredt a nyelve, mi meg utána.

Hal vagyok, és hát, szálkás.

Belépett a pártba és onnantól belülről bomlasztotta magát.

Szétnyílt előtt a tenger, alján azzal a rengeteg szeméttel.

Ne érts félre, nem gondolok semmire.

Már éppen megbékéltem volna a sorsommal, erre megint kezdi.

Nyár, mező, pocok, sas, pocok a szövegösszefüggésből kiragadva.

A társadalom megváltozott tudatállapotba került.

Közted mindennek vége.

Nem minden rovar bogár, de amelyik az, az nagyon.

Az ajándék volt a szeretetnyelve, erre folyton érintésekkel zaklatták.

Körtánc a sarokban.

Alsóközéposztálytalálkozó.

A tábornok egyúttal jelezte, hogy számára az ellenség egyre szimpatikusabb.

Mennyi szép festmény és mennyi csúnya festő!

A mi frakciónkban azt szeretem, hogy nem kell gondolkodni.

Ő a férjem és egyben a legjobb barátnőm.

Akkor már azért szorongott, hogy el ne vegyék tőle megszokott szorongásait.

Szólótáncos, nem bírja, ha nézik.

Azt kérte, kövessék, de ők mondták neki, hogy ott már jártak.

Amilyen hirtelen jött, olyan sokáig nem is akart hazamenni.

Volt idő, amikor azt hittem, enyém a világ, de aztán látnom kellett, hogy már régen másé.

A cselekmény a tájleírás után a 43. oldalon kezdődik.

Olyan volt vele az élet, mint egy spirituális tréning, tanított uralkodni magamon.

És ha tényleg elmondom, hogy vagyok, végighallgatsz?