Írtam már könyvet és találkoztam is az olvasómmal, de akkor még fiatal voltam, hol úton voltam, hol útfélen, hol ebben, hol abban a műfajban merültem meg, hangulata és a mindenkori realitás válogatta. Így történt, hogy a gondolatban eltervezett regényciklusból kisregény, a kisregényből novella, a novellából ballada, a balladából vers, a versből haiku lett, végül maradtak a fragmentált gondolatok, talán azért is, mert a törtekben manapság önmagunkat láthatjuk viszont.

Így születtek a kávéházi szösszenetek, kávéházakban, otthon, menet közben, vonaton, repülőtéren, itthon és külföldön, kávéscsészék felett íródott, éveken át gyűjtött egysorosok. Megláttam valamit a világból, és mint egy skiccet húztam meg az ívét, csak úgy, a magam örömére.

Írás közben sikerült megláttatnom önmagammal, hogy belül igenis tágasabb, és hogy én ezen az úton egy kicsit te és ő is lehetek, mikor milyen szerepbe, életkorba, élethelyzetbe lépek be gondolatban. Ha akarom, ez mind én, te, ő voltam egykor.

És előre szólok, sok helyütt kifejezetten nem gondoltam semmire, csak írtam, ahogy jött, ha mély volt, a mélyet, ha könnyű, akkor a könnyűt, csak a játék kedvéért, hogy két belégzés között ne felejtsük el azt a bizonyos kilégzést sem.

Következzenek tehát válogatott megfigyeléseim, vagy úgy is mondhatnám, a függöny, és ami előtte van.

 

 

Egész idő alatt a boldogságot kerestem, erre most mondják, hogy mindvégig itt volt bennem.

 

Pontos vesszőfutás.

 

Megindító film volt a felénél hazafelé.

 

A főnök csak ott állt, tartotta a markát, a markában meg bennünket.

 

Egy fanatikus veszett el benne, de most megtalálta.

 

Ez nem gondolkodás eredménye, ezt csak úgy mondta.

 

Volt közöttük kémia, de ő fizikára vágyott.

 

A lángok felcsaptak futótűznek.

 

Hivatali hátramenet.

 

Küldönc volt, mindig lefejezték.

 

Közösen akartuk csinálni, amíg meg nem érkezett.

 

Az asszony tűzzel vasal.

 

Az emberi életről megvolt a véleménye, így, hogy nem ő találta ki.

 

Felkapaszkodott a ranglétra alsó fokára.

 

Túl nagy volt a hárem, fel kellett venni még egy szultánt.

 

Érkezési sorrendben foglaltuk el a helyeket azoktól, akik már ott voltak.

 

A király megkönyörült volna a pártütőkön, csak sajnos ott volt az anyja is.

 

Elhúztuk őket a mézes madzag előtt.

 

Az utókornak pedig azt üzenjük, kulcs és remény a lábtörlő alatt.

 

A környék biztonságos volt, ő volt veszélyes.

 

Fekete-fehér színekben pompázott szeme előtt a világ.

 

A vadkender belekötött a szelídgesztenyébe.

 

Ultrakonzervatív, de ezen belül sem hisz a változásban.

 

Sztárvilágfájdalom.

 

Senki sem ismerte a jelenét, de beszélték, hogy volt neki.

 

Bármikor, bármit, csak most és ezt ne.

 

Köszönöm a lehetőséget, de visszaadnám.

 

Egészen érdekes látvány ez így a cápa gyomrában.

 

Annyira ostoba volt, hogy azt hitte, jót cselekszik.

 

Átlépett egy másik dimenzióba, azt mondja, tele van olyanokkal, akik meg pont ide vágynak.

 

Maga biztos?

 

A technika annyira bonyolult egy lélek.

 

Lehet róla szó, de nem.

 

Az utókornak pedig azt üzenjük, fentről figyelünk.

 

Nagy szerelem volt, kisebb szépséghibákkal.

 

Az összefogás melléfogás miatt elmarad.

 

A saláta egészséges volt, nemigen evett húst.

 

Szálka állt ki a világot jelentő deszkákból.

 

Körüljárt a könyvtárban, de senki sem olvasta.

 

Klórozni gondoltam, erre csináltak belőle még egyet.

 

Az utókornak pedig azt üzenjük, nem azért ültettük a füvet, hogy a labdát rúgják rajta.

 

Nemzeti hős, de csak félállásban.

 

Az emberek azon a reggelen váratlanul megszerették egymást.

 

A szörnyetegben is ott volt a szépség.

 

Egyszer és mindenkorra végeztem a végtelennel.

 

A rendteremtéshez először a szükséges rendetlenséget kellett megteremteni.

 

A vita hevében már egy következő vitán munkálkodott.

 

Azon a napon kitört a felek közötti együttműködés.

 

Alaptermészete szerint ön hűs vagy hűtlen?

 

Mindenki csak érte drukkolt ellene.

 

Katonáinknak elrendeltük a belső békét.

 

A sötét erő egyszerre nem értette, miért csinálja ezt az egészet.

 

Ön mióta hajadon?

 

Megvetette a lábát, de a kezét sem nagyon szerette.

 

Kérte a panaszkönyvet, erre felolvasták neki.

 

Tetten értük a korrupciót, de végül sikerült elintéznünk magunkkal, hogy eltekintsünk.

 

Ki tud úgy emelkedni, hogy azt sem tudja, mit kell meghaladnia?

 

Mi elmegyünk, te pedig magadra maradsz azzal, ami benned van.