Szomorú hétvége volt, így egyedül a kastélyban.

Tősgyökeres kozmopolita.

Az utca a témán hevert.

A bolygóállások összefogtak ellene.

Felszaladtam a bányába.

Lefújtuk a port a történelem viharáról.

Önbeteljesítő jóslatnak szántam, de látom, nem teljesítette be önt.

Árulót keresünk, határozott időre.

Ha ilyen a közellenség, képzelem, milyen lehet a távoli.

Jó, ha kreatív vagy, de azért csak módjával.

Minimalista alkotás, de így sem értünk belőle semmit.

Elnyomta magában a depressziót.

Hitte volna, ha látja, látta volna, ha hiszi.

Annyira furcsa vagy így álruhában.

A jövő generációra is gondoltak, miközben megszedték magukat.

Közöttünk visszamenőleges hatállyal mindennek vége.

Beletaposott a kézifékbe.

Nekünk még egy rendes válásunk se volt.

Kibújt a szögesdrót a zsákból.

Mobilon hívogattam, de ő folyton látni akart.

A fiatalok ezt követően tolmács segítségével beszélgettek el az idősekkel.

Felkértem egy táncra, de nemet mondtam.

Az angyalok elmondása szerint érthetetlen dolgokat álmodunk.

Csendes őrült ne kiabáljon.

Egy oldalra válogattuk az ocsút és a búzát.

Kiváló ember, fogalmunk sincs, hogyan csinálja.

A szenvedélyek felett összecsaptak az indulatok.

Bántóan kedves volt velünk.

Valami nehezen beazonosítható került a disznósajtba.

Költői kérdésre költői választ adott, voltaképpen magában beszélt a mester.

A normalitás nevében: nem kell mindent elviselni.