Belső írás

Mindig szerettem olvasni és írni, már gyerekkoromban is szívesen léptem be mindenféle belső szobákba, tapasztaltam a belső mozi, a képzelet erejét és színeit, és persze időnként ezek határait.

A belső írásra mint öngyógyító eszközre sok évvel ezelőtt találtam rá, egyszerre megjelent bennem a késztetés, hogy írjam le, amit a világban megéltem, jól, rosszul, vidáman vagy szomorúan, dühösen vagy reménykedéssel, mindegy, hogyan, csak engedjem, hogy a tapasztalat megjelenjen, gyógyuljon, majd már tudatosítva beemelhető esszenciává legyen.

Ilyenkor írni kezdtem. Sokat és önfeledten írtam, magam mögött hagytam a fizikai valóságot, egy időre megszűnt körülöttem tér és idő, jelen voltam, de másképp, láttam, érzékeltem és hallottam, de másképp. Nem volt bennem erőfeszítés, vagy diszharmónia, egyszerűen, a legtermészetesebb módon úsztam a láthatatlan belső árral.

Írás közben lépésről lépésre haladok a gondolatok és képek útján, beljebb és feljebb, miközben a hangsúly a külső történések, események rögzítése helyett önkéntelenül is a belső utakra kerül, arra, miként élem meg mindezt odabent, milyen változásokon megyek keresztül, hogyan alakul a belső látásom.

Ahogy teltek az évek, láttam mennyire fontos, hogy az ember kövesse, figyelje, kísérje önmagát az életúton, hogy legyen ideje, igénye a megállásra, az összegzésre, a tudatosításra, hogy találja meg ennek számára ideális formáját.

Esetemben ennek egyik meghatározó eszköze az írás lett, annak is egy sokkal inkább belső használatra, mint közzétételre szánt formája. A belső írás, ahogyan a zene és a művészet - mindenkié. Nemcsak az íróké, a tanultaké, a kiművelteké, hanem mindenkié, aki nyitottan és örömmel él ezzel az önmegismerési eszközzel.

A belső írás ebben az értelemben nem azért készül, hogy azt mások elolvassák, sokkal inkább támogató eszköze az ember belső lélekmunkájának. A belső írásban az ember szabad. Szabad az elvárásoktól, határidőktől, ítélettől és kritikától, szabad attól, mit gondol az olvasója, szeretik, vagy nem szeretik éppen a benne megjelenő felismerést, élményt, gondolatot. 

Az önkéntes szolgálattal, szociális területen, nemzetközi segélyezésben megélt tapasztalatok természetes módon vezettek korábbi életem újraértékeléséhez. Abban az időszakban nagyon sokat és  intenzíven írtam. Oldalak ezrei születtek a belső érési folyamatból, egy sajátos, önmagából következő belső logika szerint, mintegy spirálisan, újra és újra átélve, végigdolgozva, újraértékelve látványt, megélést, találkozásokat, döntéseket, saját magamat.

Egy mély, a változás mellett elkötelezett belső transzformációs munka kezdődött ekkor, ahol idővel azt is megtanultam, hogy a leírt mondatoknak résnyire mindig nyitva kell maradniuk, megengedve, hogy egy következő lépcsőfokon továbbírhassam, kiegészíthessem, vagy akár át is értékelhessem, amit korábban találtam.

facebook-profil_11.JPG