Séta közben a chichesteri katedrálisban

chichester_katedralis.jpg

…. van, hogy másként tekint az ember az égre, más szemmel, más tudattal, más gondolattal….

…. mintha a szem ilyenkor távcsővé lenne, egyik oldalán a lélek, másik oldalán a végtelen....

..... közte az én, rács a belső ablakon….

…. ég, kék, tenger, felhő, nap, hold és csillagok, a végtelen megannyi arca…

…. a lélekben a vágy, szabadságra, repülésre….

..... álomban rendre úszva repül a lélek...

..... önfeledten, énhagyottan, és mégsem egészen, másfajta tudattal, rácsait veszítve….

…. az emberlét rácsait….

…. belsőket és külsőket….

…. nehézségből, fájdalomból, szükségből, betegágyból, kórházból, börtönből, árvaházból….

…. hitekből és képzetekből, életekből és sorsokból, reményekből és csalódásokból….

…. semmivé lett múltakból….

…. ragaszkodásból és önáltatásból….

…. mennyi korlát, keret és akadály, énfalak, hagymahéj, kerítés mögé épített világok….

…. van úgy, hogy belső ablaka rácsai mögül a testet öltött szabad lélek csendben hazavágyik.