Kávéházi szösszenetek 6.

Kérsz szotyit, tökmag?

kutya_2.JPG

 

Jótett helyében várt.

 

Azt mondták neki, még túlságosan fiatal ahhoz, hogy bármit is gondoljon.

 

Egyszerre csak feltűnt a süllyesztőben.

 

A vén szivarszoba homályában jelölték ki a zöldasztal határait.

 

Az igazság feltett kézzel állt a közöny előtt.

 

Kis pénz, kis foci, nagy pénz, kis foci.

 

Konyhai mérlegképes.

 

A pszichológus akkor már a fejemben tartózkodott.

 

Az örök barátságot örök harag váltotta fel.

 

Sokat dolgozott életében azért, hogy most ne tartson sehol.

 

A harmadik alabárdos megfúrta a másodikat.

 

A függőségei nélkül már ki sem lép a lakásból.

 

Ha figyeltetek volna, tudnátok, hogy már nem kell figyelnetek.

 

A jövő el van vetve.

 

Neked adtam az ifjúságomat, most azonnal add vissza.

 

Ez pedig itt közösségünk üde vakfoltja.

 

Szorgalmazták a békét, bár a háborút az ő fegyvereikkel vívták.

 

Már nem nagyon volt új a nap alatt, így mentünk a hold alá.

 

Pusztán a pénzedért ne gyere hozzám.

 

A monotónia megbotlott az ingerküszöbben.

 

Benne volt minden reményünk, neki meg bennünk.

 

Sokra vihetted volna, ha nem hallgatsz rám.

 

Kétségbeesetten próbálták fékezni a korszellemet.

 

A szöveges egyenletet számokban ki sem tudtuk fejezni.

 

Ráborult a szekrény a sok csontváztól.

 

Többszörös patchwork-család, egy ideje már maguk sem tudják követni, ki kicsoda.

 

Reformokat sürgetett a tudatosságában.

 

A lovászfiú és a grófnő viszonyából a gróf került ki győztesen.

 

Megoldatlan problémáik gyermekeikben éltek tovább.

 

Kérlek, résnyire mindig hagyd nyitva a mondatot.