Kávéházi szösszenetek 6.
Kérsz szotyit, tökmag?
Jótett helyében várt.
Azt mondták neki, még túlságosan fiatal ahhoz, hogy bármit is gondoljon.
Egyszerre csak feltűnt a süllyesztőben.
A vén szivarszoba homályában jelölték ki a zöldasztal határait.
Az igazság feltett kézzel állt a közöny előtt.
Kis pénz, kis foci, nagy pénz, kis foci.
Konyhai mérlegképes.
A pszichológus akkor már a fejemben tartózkodott.
Az örök barátságot örök harag váltotta fel.
Sokat dolgozott életében azért, hogy most ne tartson sehol.
A harmadik alabárdos megfúrta a másodikat.
A függőségei nélkül már ki sem lép a lakásból.
Ha figyeltetek volna, tudnátok, hogy már nem kell figyelnetek.
A jövő el van vetve.
Neked adtam az ifjúságomat, most azonnal add vissza.
Ez pedig itt közösségünk üde vakfoltja.
Szorgalmazták a békét, bár a háborút az ő fegyvereikkel vívták.
Már nem nagyon volt új a nap alatt, így mentünk a hold alá.
Pusztán a pénzedért ne gyere hozzám.
A monotónia megbotlott az ingerküszöbben.
Benne volt minden reményünk, neki meg bennünk.
Sokra vihetted volna, ha nem hallgatsz rám.
Kétségbeesetten próbálták fékezni a korszellemet.
A szöveges egyenletet számokban ki sem tudtuk fejezni.
Ráborult a szekrény a sok csontváztól.
Többszörös patchwork-család, egy ideje már maguk sem tudják követni, ki kicsoda.
Reformokat sürgetett a tudatosságában.
A lovászfiú és a grófnő viszonyából a gróf került ki győztesen.
Megoldatlan problémáik gyermekeikben éltek tovább.
Kérlek, résnyire mindig hagyd nyitva a mondatot.