Kávéházi szösszenetek 7.
Az állatvilág nagy öregje megszámolta, hányan maradtak.
Összegyűltek a vének, és úgy határoztak, hogy régen minden más volt.
A verseny erősítette a szellemet a palackban.
Gyáván rohantak utánam az üldözőim.
Az mondta, ide nekem az oroszlánt is, ők meg erre odaadták neki.
Az élethosszig tartó tanulást még egy kicsit túl is teljesítette.
Megfogtam a kezét, de akkor már más keze volt benne.
Kisfiam, ha ennyit ülsz a gép előtt, egér nő a hasadba.
A vak komondor átesett a genderszakon.
Vadnyugati pályaudvar.
Elvette a szegényektől és szétosztotta a gazdagok között.
Az ember okos volt, már csak szeretet kellett volna, hogy a tudása bölcsességgé legyen.
Doktor úr, a pénzemért ez a hála?
Kacsalábon forgó palotaforradalom.
Nem mertük kérdésekkel tesztelni az intelligenciáját, attól tartottunk, hogy nem értenénk a válaszokat.
Nekem csak a végleges van meg, de ha szükséges, leírom piszkozatban is.
Kiengedtük a karmikus mélyfagyasztót.
Mire enni kezdtük, mert egészséges, kiderült, hogy egészségtelen.
Általános lélektanszabadság.
Várakozáson felül teljesített alul.
Egy ilyen tehetséges embernek már rég külföldön lenne a helye.
A kognitív adta az egyiket, a disszonancia a másikat.
A földönkívülieknek nem volt szavuk magukra.
Bilincset vagy béklyót parancsol?
Nehéz elválni a megszokásoktól, és az elválásokat sem könnyű megszokni.
A probléma ma nagyon szapora kedvében volt.
Szürke dominanciás.
Ekkor értette meg, hogy jó esetben is csak rosszra számíthat.
Vagyontalanodási vizsgálatot kezdeményeztünk a szegényeknél.
Olyan hely volt ez, ahol szívesebben volt senki az ember, mint valaki.