A kép, amelynek eddig színe volt, csendben lesz mögötte múlttá. 

Elhagyott, elhagyták, megcsalt, vagy megcsalták, emberek, keretek, szerelem, remények. 

Szomorú. Szomorúan is szép. Csillogó ruhája megőrzött méltóság.

A holdezüst? Talán a sejtelem, talán a hit, talán a lesütött szemekkel hordozott keresztek.

Emlékeit belső medálba zárta.

A jövő felé indul, egy új festmény felé.

Lesz-e festő, ki újra rátalál?