Írtam már könyvet és találkoztam is az olvasómmal, de akkor még fiatal voltam, hol úton voltam, hol útfélen, hol ebben, hol abban a műfajban merültem meg, hangulata és a mindenkori realitás válogatta. Így történt, hogy a gondolatban eltervezett regényciklusból kisregény, a kisregényből novella, a novellából ballada, a balladából vers, a versből haiku lett, végül maradtak a fragmentált gondolatok, talán azért is, mert a törtekben manapság önmagunkat láthatjuk viszont.
Így születtek a kávéházi szösszenetek, kávéházakban, otthon, menet közben, vonaton, repülőtéren, itthon és külföldön, kávéscsészék felett íródott, éveken át gyűjtött egysorosok. Megláttam valamit a világból, és mint egy skiccet húztam meg az ívét, csak úgy, a magam örömére.
Írás közben sikerült megláttatnom önmagammal, hogy belül igenis tágasabb, és hogy én ezen az úton egy kicsit te és ő is lehetek, mikor milyen szerepbe, életkorba, élethelyzetbe lépek be gondolatban. Ha akarom, ez mind én, te, ő voltam egykor.
És előre szólok, sok helyütt kifejezetten nem gondoltam semmire, csak írtam, ahogy jött, ha mély volt, a mélyet, ha könnyű, akkor a könnyűt, csak a játék kedvéért, hogy két belégzés között ne felejtsük el azt a bizonyos kilégzést sem.
Következzenek tehát válogatott megfigyeléseim, vagy úgy is mondhatnám, a függöny, és ami előtte van.
Egész idő alatt a boldogságot kerestem, erre most mondják, hogy mindvégig itt volt bennem.
Pontos vesszőfutás.
Megindító film volt a felénél hazafelé.
A főnök csak ott állt, tartotta a markát, a markában meg bennünket.
Egy fanatikus veszett el benne, de most megtalálta.
Ez nem gondolkodás eredménye, ezt csak úgy mondta.
Volt közöttük kémia, de ő fizikára vágyott.
A lángok felcsaptak futótűznek.
Hivatali hátramenet.
Küldönc volt, mindig lefejezték.
Közösen akartuk csinálni, amíg meg nem érkezett.
Az asszony tűzzel vasal.
Az emberi életről megvolt a véleménye, így, hogy nem ő találta ki.
Felkapaszkodott a ranglétra alsó fokára.
Túl nagy volt a hárem, fel kellett venni még egy szultánt.
Érkezési sorrendben foglaltuk el a helyeket azoktól, akik már ott voltak.
A király megkönyörült volna a pártütőkön, csak sajnos ott volt az anyja is.
Elhúztuk őket a mézes madzag előtt.
Az utókornak pedig azt üzenjük, kulcs és remény a lábtörlő alatt.
A környék biztonságos volt, ő volt veszélyes.
Fekete-fehér színekben pompázott szeme előtt a világ.
A vadkender belekötött a szelídgesztenyébe.
Ultrakonzervatív, de ezen belül sem hisz a változásban.
Sztárvilágfájdalom.
Senki sem ismerte a jelenét, de beszélték, hogy volt neki.
Bármikor, bármit, csak most és ezt ne.
Köszönöm a lehetőséget, de visszaadnám.
Egészen érdekes látvány ez így a cápa gyomrában.
Annyira ostoba volt, hogy azt hitte, jót cselekszik.
Átlépett egy másik dimenzióba, azt mondja, tele van olyanokkal, akik meg pont ide vágynak.
Maga biztos?
A technika annyira bonyolult egy lélek.
Lehet róla szó, de nem.
Az utókornak pedig azt üzenjük, fentről figyelünk.
Nagy szerelem volt, kisebb szépséghibákkal.
Az összefogás melléfogás miatt elmarad.
A saláta egészséges volt, nemigen evett húst.
Szálka állt ki a világot jelentő deszkákból.
Körüljárt a könyvtárban, de senki sem olvasta.
Klórozni gondoltam, erre csináltak belőle még egyet.
Az utókornak pedig azt üzenjük, nem azért ültettük a füvet, hogy a labdát rúgják rajta.
Nemzeti hős, de csak félállásban.
Az emberek azon a reggelen váratlanul megszerették egymást.
A szörnyetegben is ott volt a szépség.
Egyszer és mindenkorra végeztem a végtelennel.
A rendteremtéshez először a szükséges rendetlenséget kellett megteremteni.
A vita hevében már egy következő vitán munkálkodott.
Azon a napon kitört a felek közötti együttműködés.
Alaptermészete szerint ön hűs vagy hűtlen?
Mindenki csak érte drukkolt ellene.
Katonáinknak elrendeltük a belső békét.
A sötét erő egyszerre nem értette, miért csinálja ezt az egészet.
Ön mióta hajadon?
Megvetette a lábát, de a kezét sem nagyon szerette.
Kérte a panaszkönyvet, erre felolvasták neki.
Tetten értük a korrupciót, de végül sikerült elintéznünk magunkkal, hogy eltekintsünk.
Ki tud úgy emelkedni, hogy azt sem tudja, mit kell meghaladnia?
Mi elmegyünk, te pedig magadra maradsz azzal, ami benned van.
